 |
Az éjszakai égboltot figyeljük alkalomadtán láthatunk egy rövid tüzes csíkot, amely úgy fest, mintha egy csillag lehullott volna az égrõl. A hullócsillag, vagyis meteor, akkor jelenik meg, ha egy ûrbeli részecske, a Föld légkörébe érkezve elég. |
Meteorok
|
|
Az éjszakai égboltot figyeljük alkalomadtán láthatunk egy rövid tüzes csíkot, amely úgy fest, mintha egy csillag lehullott volna az égrõl. A hullócsillag, vagyis meteor, akkor jelenik meg, ha egy ûrbeli részecske, a Föld légkörébe érkezve elég. |
Naponta ténylegesen mintegy 1000 tonnányi anyag hullik a Földre az ûrbõl. Legnagyobb részük parányi porszemcsékbõl áll. Bár ezek akár 350 000 km/h sebességgel zuhannak bele a Föld légkörébe, a legtöbb részecske olyan pici, hogy a súrlódás a felsõ légkörbe való bejutáskor annyira lelassítja õket, hogy nem marad utánuk tüzes csík. Amikor a felsõlégkör ezeket a mikrometeoritoknak nevezett részecskéket teljesen lelassította, azok lebegve hullanak a Föld felszínére.
Csak a homokszemnél nagyobb részecskék égnek el fényjelenség kíséretében.A nagy sebességgel közeledõ meteorok légkörében lefékezõdik, felmelegszik, és mozgási energiájának nagy részét hõ és, fénysugárzás formájában adja le. A meteor tehát fényjelenség kíséretében általában elég a légkörben, és maga mögött egy ionizált levegõcsíkot hagy. Mivel az így ioncsóva visszaveri az elektromágneses hullámokat, lehetõvé válik a meteorjelenség radarral való vizsgálata idõjárástól vagy napszaktól függetlenül.
|
A meteorok többsége
0,1 - 10 mm méretû homokszem vagy kavics nagyságú,
de ennél kisebbek és lényegesen nagyobbak
is szép számmal elõfordulnak. Az 1 mm átmérõjû meteor már igen fényes jelenséget idéz elõ a légkörbe való behatolásakor. Körülbelül 10 cm átmérõjû meteor telihold fényességû tûzgömbként látható, ami nem túl gyakori jelenség. A nagyobbak izzás közben szétporladnak a Föld légterében vagy eljutnak a felszínre. |
|
Függetlenül méretüktõl, a részecskék legtöbbje az üstökösök porcsóvájából származik. Amikor egy üstökös a Nap közelében mozog, akkor a részecskék, melyeket hátrahagy széles sávban szóródnak szét. Ha a Föld keresztülhalad egy ilyen részecskékbõl álló felhõn, akkor óránként sok meteor látható, amit meteorzápornak nevezünk.
Elõfordulnak a meteorok között nagyobb darabok is, melyek egy kisbolygó letöredezett kisebb részei.
Meteorok és meteorrajok
szporadikus meteorok: ezek mozgásiránya, fényessége, száma véletlenszerûen alakul; egy átlagos éjszakán a földi megfigyelõ óránként néhány meteort észlelhet.
meteorrajok olyan meteorok csoportja amelyek közös pályán keringenek a Nap körül.
Az év meghatározott napjain vagy néhány éves idõközönként jelennek meg. (Augusztusban a Perseidák nevû meteorraj feltûnésére biztosan lehet számítani.)
Ha egy meteorraj pályája a Föld-pályát metszi, akkor minden alkalommal amikor a Föld keresztülhalad a pályák metszéspontján, a meteorok csoportosan hatolnak be a légkörbe, intenzív "csillaghullást" okozva. A légkörbe lépõ meteorok szinte párhuzamos (térbeli) pályákon mozognak, azt a látszatot keltve mintha a meteornyomok az égbolt egy kitüntetett pontjából sugárirányban indulnának ki.
A meteorrajok anyagát olyan porrészecskék alkotják, amelyek széthullott vagy már öregebb elhalványult üstökösök pályái mentén szóródtak szét (üstökösök maradványai).
Meteoritok Meteoritnak a meteorok földre hullott darabjait nevezzük.
Ha a meteorok a légkörön való keresztülhaladáskor nem égnek el teljesen, akkor lehullanak a Föld felszínére, ahol meg lehet õket találni. A legtöbb meteorit kicsi - egészen a labda méretig -, de szabálytalan idõközönként nagyobb darabok is becsapódnak a Föld felszínére.
|
A nagyobb meteorok
becsapódásukkor mélyedést, Ezek mélysége
legtöbbször |
A meteoroknak csak igen csekély törtrésze kering parabolikus vagy hiperbolikus pályán, vagyis a Földre hullott meteoritok is a Naprendszer anyagáról adnak felvilágosítást. Izotópos kormeghatározási módszerrel egy részük korára 4,5 - 4,6 milliárd évet kaptak, ami arra utal, hogy egyidõsek a Holddal (és feltehetõen az egész Naprendszerrel).
A meteoritok külsõ felületén rendszerint egy sötét, olvadt, kéregszerû anyagot lehet találni, emellett a felület általában gödrös, barázdált, ami a légkörben történt felhevülés következménye.
Kémiai összetétel szerint a meteoritok:vasmeteoritok: (szideritek) fõként vasat és 5 - 10%-ban nikkelt tartalmaznak, különleges kristályszerkezetük az azonosításukat szolgálhatja;
kõmeteoritok: (aerolitok) szilikátok alkotják,
kõ-vas meteoritok: átmenetet képeznek a két fajta között, és az egyik fajtából képzõdött kisebb darabok vannak a másik fajtába beágyazódva;
tektitek: (üvegmeteoritok) sötét, üvegszerû anyagból állnak, amelyeknek az eredete és természete még nem teljesen tisztázott. Érdekes, hogy a Földnek csak bizonyos helyein (pl. Óceániában, Csehországban és Szlovákiában stb.) fordulnak elõ.Kép néhány meteoritról:
 |
A meteorit lelõhelyet
Reckling Peak, Antarktisz. Ez a típus achondrite néven ismert. Bazalt összetételû, és valószínûleg akkor keletkezett, amikor 4,5 milliárd évvel ezelõtt egy aszteroida megolvadt. Idõvel az aszteroida szétesett és ez a kis darabja a Föld gravitációs terébe jutva, leesett a lelõhelyre. |
 |
Ez a meteorit Allan Hillsrõl
az Antarktiszról származik Ez az ún. chondrite meteorit, és feltehetõen 4,55 milliárd éve a bolygókkal egyidõben keletkezett. |
 |
Vas meteorit, lelõhelye Derrick Peak, Antarktisz. A neve is mutatja, hogy fõként vas (valamint nikkel) alkotja. Ez a darab feltehetõen egy széttört aszteroida darabja. |
Kisbolygók Meteorok 
