Szeptember
Szent Mihály hava

Fotók: Nagy Ágota

Látogatás a Parlamentben

Szeptember 24.-én a Gimnázium 20 tanulója és 2 kísérőtanár egy megnyert pályázatnak köszönhetően ellátogathatott a magyar országgyűlés épületébe.

Az iskolától különbusszal utaztunk Budapestre, a Parlament épülete elé. Mintegy fél óra várakozás után, eleget téve a szigorú biztonsági előírásoknak, végre bejuthattunk abba az épületbe, ahonnan az országot irányítják.

A csoportunk egy másik iskolával karöltve rögtön a felsőház ülésterme felé vette az irányt. Odaérve elfoglalhattuk a helyünket a patkó üléseiben. Pár perc után elkezdődött az előadás, amelyet az országgyűlés alelnöke, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, és a helyettes főjegyző tartott. Elmagyarázták az országház működését, a képviselők feladatait, a törvényhozás menetét, és sok más egyéb érdekességet is. Meglepődve tapasztaltam, hogy a mindenki által „előszeretettel” utált politikusok milyen közvetlenek, és emberiek is tudnak lenni, ha akarnak. Az egész ülésteremben emelkedett, de mégis otthonias hangulat uralkodott.

A kupolacsarnok és a pihenőhelység megtekintése után, az ország valószínűleg egyik legszigorúbb biztonsági ellenőrzésén átesve, több emeletnyi lépcső megtétele után az alsóház üléstermének karzatára érkeztünk meg. Alattunk 6 méterre pedig épp napirend előtti felszólalásokat tartottak a képviselők. Még mielőtt bárkinek eszébe jutna megkérdezni, hogy láttuk-e a miniszterelnököt, a kormánytagokat, az ellenzék vezetőjét, és a többi csúcspolitikust, elmondom, hogy igen, ott volt a miniszterelnök, és legalább 7-8 miniszter is, valamint több híres politikai személyiség. Az ülésterem sokkal, de sokkal kisebb, mint ahogyan az a tv képernyők előtt látszik. Igaz, a képviselők 3/4-e újságot olvasott, telefonált, számítógépezett, vagy beszélt, de legalább ott voltak majdnem mind. Kivételesen nem hallottuk, azt hogy egymást szidnák, vagy bekiabálnának a másiknak, úgyhogy mondhatni „megúsztuk szárazon”.

A könyvtárlátogatás végeztével ismét a folyosólabirintusban találtuk magunkat, és siettünk a főbejárathoz, hiszen idegenvezető várt minket. Megmutatta nekünk a jól ismert gyufából készült Parlament-makettet, a főlépcsőt, a királyszobrokat, a kupolacsarnokot, és az ország 1000 éves államiságát jelentő Szent Koronát valamint a hozzá tartozó országalmát, és jogart. Szerencsés pillanatban érkeztünk a korona elé, hiszen a koronaőrök tisztelgését is megtekinthettük. Míg mi a Szent Koronában gyönyörködtünk, addig tőlünk csak pár méterre képviselők beszélgettek egymással.

Az előre betervezett időt jóval túllépve az előadások után szendvicseket fogyasztottunk el a folyosón, miközben tőlünk 5-6 méterre haladtak el az épület alsóház ülésterme felé a vezető beosztású politikusok.


A rövid ebédelés után a Ház félreeső, turisták által nem látogatható folyosólabirintusán keresztül eljutottunk az Országgyűlési Könyvtárba. Több ezer könyvnek ad otthont a Parlament szívében ez a kicsinek korántsem mondható, antik benyomást keltő könyvtár. Itt szinte minden megtalálható, amire egy politikusnak szüksége lehet. Vannak jegyzőkönyvek akár 1848-ból is, régi állami vagyonösszeírások, sőt még az Országház tervei is megtalálhatóak itt. A könyvtár látja el friss sajtóanyaggal a képviselőket. A világ több pontjáról kap újságokat, folyóiratokat. Más Parlamentek jegyzőkönyvei is megtalálhatóak a gyűjteményben.

Személy szerint nekem nagyon jó volt látni, hogy a politikus is ember, még ha közutálatnak örvend, akkor is. Végig az előadások alatt, és a folyosókon, sőt még az ülésteremben is „oldott" hangulat volt, ahhoz képest, hogy a Parlamentben voltunk.
Az egész épület egy nyüzsgő város a nagyvárosban. A háttérben a kiszolgáló személyzet, amely működteti az épületet, óriási munkát végez nap mint nap, csak azért, hogy a képviselők és politikusok "megfelelő" körülmények között hozzanak felelős döntéseket.
15 óra körül elhagytuk az üléstermet és az épületet is. Beültünk a buszunkba és kisebb megállókkal színesítve az utunkat hazajöttünk. Mindannyiunkat kifárasztott ez a nap, de én azt mondom megérte. Sokat tanultunk, okultunk, és tapasztaltunk. Így hát mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy egyszer az életben menjen el az Országházba, hiszen ha vannak Magyarországnak csodái, akkor ez az épület biztos köztük van.

Jánoki Dávid
11. E

Sporteredmények

Balogh Marcell 10. E osztályos tanuló az Európai Olimpiai reménységek versenyén K-4-es kategóriában IV. helyezést ért el.
Havas Eszter Ezen a versenyen Maraton- kajak kategóriában 2. helyezett lett.

A Pest megyei Diákolimpián atlétikában Kovács Vivienn 10. E Bereczky Dalma 12. B, Varga Orsolya 12. B, Szabó Borbála 9. D, Miskolczi Katalin 9. E súlylökésben és gerelyhajításban a Diákolimpia országos döntőbe kerültek.
Talapa Lili 9. A osztályos távolugró kiváló eredményével szintén bekerült az országos döntőbe.

Pókerarc

Két változatban

Iskolánk tanulói részt vettek az RTL Klub új vetélkedőjének felvételén.
Az alábbi beszámolók ezután készültek.

1. Kollár Ramóna 9.A

Múlt hét kedden, szeptember 25.-én elment az osztályunk az RTL Klubhoz a Pókerarc című műsor forgatására. A műsorvezetők: Vágó István, Sebestyén Balázs voltak. A szervezők mindenkinek tombolát osztottak. Az egyik kísérő tanárunkat kérték meg, hogy húzzon a szelvények közül. A kettest húzta ki, ami az én tombolám száma volt. A nyereményem egy ötvenezer forint értékű wellness hétvége Egerben. Pont jókor jött, hisz anyukámnak ezen a hétvégén volt a születésnapja, így a szüleimnek ajándékoztam az utalványt. Mikor átnyújtottam neki, nagyon boldogok voltak. Remélem jól fogják magukat érezni!

2. Karikó-Tóth Tamás 9. A

Kedd délután szerencsére eljöttünk kémia óráról, majd ebéd után beszálltunk egy kis fehér valamibe, amiről mindenki azt mondta, hogy busz. Bementünk Pestre a Camponához, az RTL Klub székházába. Érkezés után beültünk a nézőtérre.
Először valami duci pasas „szórakoztatott” minket, majd elkezdődött a „halálunk”. A műsor  az elején még izgalmas volt valamennyire, de amikor már a második játékos kiesett és következett fél óra szünet (legalábbis mi ennyinek éreztük), akkor már mindenki tudta: itt fogunk meghalni az unalomtól. Minden kérdéses kör után megbeszélték a játékosokkal, hogy ment nekik a válaszadás. Utána, amikor valami pánikgombot kellett megnyomniuk akkor is beszélgettek valamiről. Hogyha az István nem nevettetett volna (Polka) az egész műsor alatt, akkor rég elpatkoltam volna az unalomtól. Majd valamikor 7-kor végeztünk (fél 6) az első adás felvételével (holott azt mondták, az EGÉSZnek 19.00-kor lesz vége).
Utána elkezdtük a második adást. Szerencsére többen szóltak Nagy Ágota tanárnőnek, aki kísérőként volt velünk, hogy éhesek. Ahogy én tudom Ágota tanárnő kijelentette, hogy csak akkor maradunk, hogyha támogatják az iskolát. Így lettünk meghívva a McDonald’s-ba, ahol állítólag 65000 Ft-os számlát csináltunk. Meg is érdemlik! Ismét lejátszottuk a „félórás szünet -  beszélgetés  válaszadás után” részt, majd amikor kilenckor végeztünk mentünk a McDonald’s-ba.  21-.45-kor kijöttünk (visszaszálltunk a nagy fehér valamibe, amire mindenki azt mondta, hogy busz) és indultunk haza. 11-re értünk haza és gyalogolnunk is kellett, mert a nagy fehér valami vezetője kirakott minket a körforgalomnál. Utána elmentünk a suliig, majd mindenki elbúcsúzott és hazament.
Tömören összefoglalva három jó dolog volt:
- a McDonald’s,
- amikor elrontottak egy felvételt, és Vágó István elkiáltotta magát „B***** meg!”
- és, hogy legalább olyan társaságban voltam, akikkel lehetett nevetni.

Minden kilencedikes izgatottan lépett be az iskola ajtón péntek reggel. Sokan már az előre megtervezett jelmezben érkeztek. Voltak Mikulások, takarítónők, óvodások és olyanok is, akik fehérneműben „pompáztak”.

A délelőtt viszonylag nyugis volt. Aztán jött az avató!

Először minden osztálynak be kellett mutatnia saját műsorát, majd szerelmes verset írtunk megadott szavakból. Ez úgy történt, hogy megadtak hat szót (mondatot), és ezekkel szerelmet kellett vallani az osztály egyik tagjának. Ezek a következők voltak: Kiszel Tünde, ne fürödjél le!, bútorraktár, rotációs kapa, szociális gondozó és hengerenkénti befecskendezés.

Különös hangulata volt a nutella-kóstolónak pelenkából!

Énekeltünk is, majd lisztet adagoltunk a szánkban lévő kanál segítségével, és végül letettük az esküt. (No, persze ez túl egyszerű lett volna, hogy csak úgy elismételjük a szöveget! Kedvenc fehérneműnket kellett előtte a fejünkre húzni. Ezt csak azzal tudták tetőzni a rendezők, hogy közben fényképet készítettek rólunk.)

Szecska eskü

Mi, szecskák ünnepélyesen fogadjuk, hogy:
mindig előre engedjük a végzősöket a büfében
         mindvégig hűségesek leszünk hőn áhított végzőseinkhez
mindennap kedveskedünk valamivel drága végzőseinknek.
DRÁGA VÉGZŐSÖK, szülinapotokra kötelező jelleggel mindig csokival köszöntünk fel titeket!
Hétfőn, azaz október 1-jén reggel meleg kakaóval várunk minden végzőst az aulában.
Mi, szecskák esküszünk, hogy betegségben, egészségben, gazdagságban, szegénységben mindig hűségesek maradunk hozzátok!
Most pedig mindenki emelje fel a kezében lévő fehérneműt, és fogja meg a mellette álló bal bokáját!
Ezennel hivatalosan is madáchos diákok lettetek!

Amikor kihirdették a 2. helyen álló osztályt, már boldogan, tapsolva ugráltunk, mert tudtuk, hogy megnyertük! A végeredmény nem meglepő módon a következő lett:
5. 9. E
4. 9. D
3. 9.C
2. 9. B
1. 9. A
Berekedtünk utána, mert annyit ordibáltuk, hogy: Hajrá 9. A!
Három év múlva rajtunk lesz a sor, hogy megtréfáljuk a kilencedikeseket
German Fruzsina és Makkai Máté
9. A oszt.